Erdély

1.nap

Akik ismernek bennünket, azok tudják, hogy mint mindig most is már kora hajnalban útrakel- tünk eltölteni éves szabadságunk nagy részét, ezúttal Erdélyben. Szóval ahogy mondtam már 11.30-kor elindultunk igencsak felpakolva Nyíregyházáról, merthogy egy ilyen utazás sokrétű felszerelést igényel. Lásd később. A cipekedés után tehát kényelmes túratempóban gördültünk célunk felé.  Szerettem volna elkerülni a 4-es főutat, ezért a Nagykálló-Balkány-Nyíradony-Nyírábrány irányt választottam. Nagykálló határában találkoztunk először a később rendszeresen visszatérő hangulatjavító tényezővel, az útjavítás miatti félpályás zárással. Mintegy 20 perc alatt vettük az akadályt. (A másik irányban már majdnem Debrecenben lettünk volna). A várost elhagyva kb. 10 percet autóztunk emelkedő jókedvvel. Nincs hőség, nincs forgalom haladunk, trallala. Mint gonosz manó jött egy gondolat, ha kiérünk kezdődik a fotózás, lesz sok kép, letöltjük a laptopra , megnézzük este, örülünk, stb. Izé, valami nem stimmel. Idézzük csak fel. Laptop a táskába, egér a bőröndbe, "vincsik" szintén a bőröndbe, fotóscuccok, a fotóstáskában. Valami hiányzik!! Hupp, a laptop adaptere otthon maradt. Még nem vagyunk túl messze, vissza kellene menni, mert a laptop akkuja jó ha három órát bír ez max 1napi képmennyiség letöltésére és megnézésére elég. Matild is röpdösött a boldogságtól, amikor közöltem az örömhírt vele. No de hát nincs mit tenni, irány vissza. Félve a kállói zárástól Újfehértó felé vettük az utunkat, ami annyiból jó döntés volt, hogy lezárás és jármű nem volt az úton, de valahogy nem akart ez a út véget érni. Azután mégis. Újfehértó Debrecen felőli végén találtuk magunkat. Innen már az autó magától hazatalált. Itthon üdvözöltem a házat, a növényeket, majd gyorsan felkapva az adaptert, már újra száguldottunk. Most már persze Debrecenen keresztül mentünk Nyírábrány felé. Mindössze 2 órát vesztettünk ezen az apróságon. Azért valahogy még ezen a napon el kellene jutni Tordára, ahol is kinéztük az első napi szállást. Szerencsére a határig már semmi sem hátráltatott bennünket. A határátlépes a szomszéd EU tagsága óta nem gond, 2 percbe is alig került. Kicsit hosszabra sikerült az úthasználati matrica beszerzése 2 bőbeszédű eladónő jóvoltából. Igazából innen kezdődött a nyaralás.

Érmihályfalván keresztül Nagyvárad felé vettük utunkat. Kellemes forgalom mellett határozottan jó minőségű úton autóztunk. Megállás nélkül haladtunk át Székelyhíd városán, mondván ez közel van a határhoz, simán át lehet jönni akár egy hétvégén is. Létavértes felé van átkelőhely is.

Kágya határában már nem bírtuk tovább tartoztatni magunkat, hisz olyan látvány tárult elénk, ami nálunk "ritka, mint a fehér holló" . Íme :

Ti is láthatjátok, ilyen képet itthon biztosan nem készíthettünk volna.  

Azért persze jó volt egy kicsit megmozgatni magunkat és bemelegíteni a fotósfelszerelést.