BGPhoto
Balogh Gábor galériája

Erdély

1.nap

 

Akik ismernek bennünket, azok tudják, hogy mint mindig most is már kora hajnalban útrakeltünk eltölteni éves szabadságunk nagy részét, ezúttal Erdélyben. Szóval ahogy mondtam már 11.30-kor elindultunk igencsak felpakolva Nyíregyházáról, merthogy egy ilyen utazás sokrétű felszerelést igényel. Lásd később. A cipekedés után tehát kényelmes túratempóban gördültünk célunk felé.  Szerettem volna elkerülni a 4-es főutat, ezért a Nagykálló-Balkány-Nyíradony-Nyírábrány irányt választottam. Nagykálló határában találkoztunk először a később rendszeresen visszatérő hangulatjavító tényezővel, az útjavítás miatti félpályás zárással. Mintegy 20 perc alatt vettük az akadályt. (A másik irányban már majdnem Debrecenben lettünk volna). A várost elhagyva kb. 10 percet autóztunk emelkedő jókedvvel. Nincs hőség, nincs forgalom haladunk, trallala. Mint gonosz manó jött egy gondolat, ha kiérünk kezdődik a fotózás, lesz sok kép, letöltjük a laptopra , megnézzük este, örülünk, stb. Izé, valami nem stimmel. Idézzük csak fel. Laptop a táskába, egér a bőröndbe, "vincsik" szintén a bőröndbe, fotóscuccok, a fotóstáskában. Valami hiányzik!! Hupp, a laptop adaptere otthon maradt. Még nem vagyunk túl messze, vissza kellene menni, mert a laptop akkuja jó ha három órát bír ez max 1napi képmennyiség letöltésére és megnézésére elég. Matild is röpdösött a boldogságtól, amikor közöltem az örömhírt vele. No de hát nincs mit tenni, irány vissza. Félve a kállói zárástól Újfehértó felé vettük az utunkat, ami annyiból jó döntés volt, hogy lezárás és jármű nem volt az úton, de valahogy nem akart ez a út véget érni. Azután mégis. Újfehértó Debrecen felőli végén találtuk magunkat. Innen már az autó magától hazatalált. Itthon üdvözöltem a házat, a növényeket, majd gyorsan felkapva az adaptert, már újra száguldottunk. Most már persze Debrecenen keresztül mentünk Nyírábrány felé. Mindössze 2 órát vesztettünk ezen az apróságon. Azért valahogy még ezen a napon el kellene jutni Tordára, ahol is kinéztük az első napi szállást. Szerencsére a határig már semmi sem hátráltatott bennünket. A határátlépes a szomszéd EU tagsága óta nem gond, 2 percbe is alig került. Kicsit hosszabra sikerült az úthasználati matrica beszerzése 2 bőbeszédű eladónő jóvoltából. Igazából innen kezdődött a nyaralás.

 

Érmihályfalván keresztül Nagyvárad felé vettük utunkat. Kellemes forgalom mellett határozottan jó minőségű úton autóztunk. Megállás nélkül haladtunk át Székelyhíd városán, mondván ez közel van a határhoz, simán át lehet jönni akár egy hétvégén is. Létavértes felé van átkelőhely is.

Kágya határában már nem bírtuk tovább tartoztatni magunkat, hisz olyan látvány tárult elénk, ami nálunk "ritka, mint a fehér holló" . Íme :

Ti is láthatjátok, ilyen képet itthon biztosan nem készíthettünk volna.  

Azért persze jó volt egy kicsit megmozgatni magunkat és bemelegíteni a fotósfelszerelést.